Stílusakadémia - Retro

A lakberendezésben a retro az 50-es, 60-as 70-es évek Amerikájának stílusát idézi. Az újraértelmezett tárgyak felidézik e korszak hangulatát, színeit, formáit és azt az életérzést, amely az amerikai társadalom optimista életigenlését tükrözi. Ez a nosztalgikus hangvétel lehet az oka annak, amiért ennyire kedvelt és nagy teret hódít a retro, hiszen a színes anyagok, nagymintás kárpitok vidámságot és humort csempésznek a lakberendezésbe. A II. világháború utáni évtizedekben nemcsak a társadalom fejlődött és ezzel a fogyasztás, de a tömegcikkgyártás is, amely lehetővé tette az új anyagok kutatását. Ennek eredményeként új technológiák jelentek meg, műanyag és üvegszálas műanyag, a plywood (rétegelt lemez) és az alumínium vázas bútorok. Ezek az újdonságok nagyobb távlatokat nyitottak a formatervezésben, enteriőrtervezésben. A fantáziának semmi nem szabhatott határt.

A Retro jellemzői:
A textilek, bútorkárpitok tervezésében és az enteriőrökben az uralkodó színvilágot a vibrálás uralja. Megjelenhettek az élénk színek, a vibráló minták. Kedvelt színek a napsárga, a mélybarna, az élénk piros, a türkíz, a menta zöld, a rózsaszín és a fekete-fehér párosítás. Hangsúlyos szerepet kapnak a minták, akár tapétáról, bútorkárpitról, fali csempéről, vagy kerámiáról legyen szó, hódítanak a csíkok, a körök, a hullámok, a geometrikus formák, az egymásba érő három- és nyolcszögek, a pöttyök és a hatalmas virágok. Kedveltté vált a futurisztikus vonalvezetés és a gömbölyded formavilág. Egyfajta letisztultság fedezhető fel a bútorokban, jellemzők a tölcsérszerű lábazatok, kagylófotelek, a lakkozott felületek, a műbőr, illetve az ezüst, arany, és csillogó hatású műanyagok használata, az űrhajók, bolygók megjelenése akár mintaként, vagy dísztárgyként. Megjelennek a gyöngy és alumínium lapocskákból álló függönyök. ....folytatás

Forrás: Lakáskultúra Online